Áldozatvállalás

Áldozatvállalás
“De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” (Jézus, Márk evangéliuma 14:36)

Kereszténységünk egyik fő jellemzője, hogy lemondással jár. Sokak számára pont ezért visszataszító. Ki szereti megfosztani magát a kellemes és jó dolgoktól? Mire jó ez? Hová vezet?
Mi értelme van a lemondásnak? Miért kér tőlünk ilyet Isten?
Azt tapasztalom az életben, hogy ami értékes, annak ára van: drága. Meg kell fizetni az árát. Valamiről le kell mondanom, ha azt az értéket meg akarom szerezni. Sokszor azt gondoljuk, hogy a szeretet például ingyen van, de ha belegondolok, mégsem: Ha valakit szeretek, akkor nem ragaszkodhatom a saját vágyaimhoz, nem élhetek kényem-kedvem szerint, hanem keresem, hogyan kedveskedhetnék annak, akit szeretek. Lemondással jár: meg kell küzdenem a másik “jólétéért”. Ám ha sikerül, én magam is boldog leszek, sőt még többet kapok vissza a másiktól. Mondhatni, jó üzlet.
Ez a lemondás azért működik, mert egy KAPCSOLATBAN történik, tehát nem magam felé irányul. A céltalan lemondásnak, nemhogy haszna nincs, de még kárunkra is válhat. A folyamatos lemondás jó dolgokról könnyen kiégéshez, megkeseredéshez vagy torzuláshoz vezethet.
Kereszténységünkben (és kapcsolatainkban) is az áldozatvállalás működhet rendeltetésszerűen! Nem a lemondás a cél, hanem a lemondással, küzdéssel és áldozatvállalással befektetünk valamibe, ami nekünk is érték. Ha nem fektetünk be, nem kapjuk meg, nem érjük el, nem lesz a miénk. Megkeseredett, kiégett és “valláskárosult” emberekké válunk.
Megosztás

Ajánlott bejegyzések