Törődik Isten az emberrel?

„Minél hajlamosabbak vagyunk feltételezni, hogy a megoldás kívülről jön, annál kevésbé igyekszünk magunk megoldani a problémáinkat.” – Carl Sagan
A körülöttünk lévő világot elnézve úgy érezhetjük, Isten rég elfelejtett minket, már nem törődik velünk, lemondott rólunk, vagy ami a legrosszabb: még élvezi is a tipródásunkat. Azt, hogy erről mit gondolunk, az Isten-képünk határozza meg. Ha valaki szerint Isten szadista vadállat, aki ártatlan gyerekek szenvedésében leli örömét, biztosan talál elég bűnügyi hírt, amivel ezt alá tudja támasztani, de még neki is éreznie kell, hogy az érvelés sántít. Egy mindenható, mindentudó és örökkévaló Isten csak azért teremtette volna meg a világot, hogy utána élvezettel elpusztítsa? Nem, hiszen mi sem azért nemzünk gyerekeket, hogy legyen kit gyötörnünk.

Oké, talán Isten közvetlenül nem okoz szenvedést, de elnézi, hogy gyötrődünk. Szerető apa tesz ilyet? Egy pillanatra nézzük a dolgot a gyerek szemszögéből. Ha ő úgy dönt, hogy márpedig tudomást sem vesz az apjáról, mondhat neki, amit akar, milyen eszköz marad az apa kezében? Ha a gyermek útra kerekedik, hogy máshol keressen magának otthont, és erről nem lehet lebeszélni, mit tehet az apa? Reménykedik és várja, hogy a gyerek idővel visszataláljon hozzá. Hogy egy szép napon rádöbbenjen, mégiscsak hallgatnia kellene az apjára.  Addig viszont a gyerek viseli saját döntése következményeit. Nem Isten ítéli szenvedésre, hanem ő saját maga.

Isten tehát nagyon is törődik a gyermekeivel, de semmit sem tehet értük, csak ha elfogadják őt – ha visszatalálnak hozzá. Bármilyen fura, de a  mindenható, mindentudó és örökkévaló Isten sem tehet értünk semmit, ha mi nem akarjuk. Ennyit tesz, hogy nem robotokat gyárt, hanem önálló akarattal rendelkező embereket teremt, akik szabadon dönthetnek bármiben – akár még Őt is megtagadhatják. Megteszik? Naná. Úgy gondolják, ők tudják a legjobban, mi kell nekik? Még szép. De Isten emiatt hátat fordít nekik? Egyáltalán nem. Várja, hogy észhez térjenek és visszafogadhassa őket. A szabad akarat azt jelenti, hogy semmilyen döntésben nem befolyásolja a teremtményeit – még akkor sem, ha történetesen ellene döntenek.

Isten nagyon is igazságos és szereti a gyermekeit. A világban történő szörnyűségekről nem Ő tehet – mi magunk okozunk ennyi fájdalmat egymásnak.