Gyülekezeti szövetségkötés

Szövetség Krisztussal és egymással a gyülekezetben

  1. Hiszem, hogy mindannyian egy Szellemben egy testté lettünk bemerítve, így Krisztus testévé (gyülekezet) lettünk, ezért vagyunk egymás testvérei.

2. Megtérésemmel új ember lettem, így nem élhetek többé önmagamért és magam által, hanem Jézusnak és Krisztus által.

3. Hiszem, hogy a gyülekezet Krisztusé, ezért nem próbálom a saját ízlésem szerintire formálni. Hiszem, hogy Krisztus építi az Ő egyházát, és ebben a munkában az én feladatom – keresve a személyes vezetését – engedelmesen becsatlakozni ebbe a folyamatba.

4. Felelősségem van magam felé, mert létem kihat családomra, barátaimra és gyülekezetemre is, ezért alávetve magam Isten kijelentett Igéjének (Biblia), igyekszem tisztán tartani magam testileg (beszédben, szexuálisan, viselkedésben) és lelkileg, hogy hiteltelen élettel ne okozzak kárt magamban és másokban.

5. Felelősségem van a gyülekezetem és annak tagjai felé is, ezért gondoskodom a rám bízottakról, és ha nekem van szükségem segítségre, akkor testvéreimhez fordulok. Felelősségemből adódóan számonkérhető vagyok.

6. Keresem és használom képességeimet, amivel embereket Krisztushoz igyekszem vezetni.

7. Nem tartom magam különbnek a másiknál, hanem elismerem és elfogadom különbözőségét. Vallom, hogy Krisztus testében mindenkinek megvan a maga helye – nekem is.

8. Nem törődöm bele rossz tulajdonságaimba, és hiszem, hogy Isten tud formálni a gyülekezetben a testvérek által is. És nem törődöm bele bűneimbe sem, hanem mihamarabb segítséget kérek.

9. Ha konfliktusom, nézeteltérésem, vétkem van egyik testvéremmel szemben, a lehető legrövidebb időn belül, de mindenképpen úrvacsora előtt rendezem vele.

10. Amikor egy testvérem gondolkodásában, cselekedeteiben olyan dolgokat tapasztalok, ami nem igei, ellentétes annak tanításával, akkor őt bibliai módon figyelmeztetem, csakis a féltő, kegyelmi gondolkodású szeretettel; tudva, hogy én magam is beleeshetek hasonló bűnbe. A közösségben nem botránkozom, nem botránkoztatok senkit, gátat vetek a pletykának.

11. Keresem a kapcsolatot testvéreimmelmint bajtársaimmal, hogy egy akarattal, összefogva együtt növekedhessünk, és megérthessük, mire hív minket Isten, melynek következményeként konkrét lépéseket, javaslatokat teszek. Akár konfrontációt is vállalok a hitért magammal vagy bármivel/bárkivel, ami/aki akadályozza Isten tervét.

12. Szeretettel fogadom az új embereket, odafigyelek rájuk, hogy ők se legyenek egyedül.

13. A közösség tagjait szolgálatukban segítem, bátorítom és ösztönzöm, az avatott szolgálattevőket, vezetőket az Ige szerinti megbecsüléssel támogatom, velük együttműködöm. Ha szükséges, bizalommal és szeretettel számon kérem rajtuk munkájukat.

14. Lehetőségeimhez mérten részt veszek a közösség alkalmain és házi csoportjaiban.

Igei alap

“Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg” (1 Kor 12:13)

“mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” (Kol 3:9b-10)

“Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2:19-21)

“Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1 Jn 2:6)

“Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2Kor 5:17)

“Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 15és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5:14-15)

„Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.” (Ef 4: 17)
„Simon Péter megszólalt, és így felelt: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Jézus így válaszolt neki: “Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.

Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Mt 16: 16-18)

„Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;

dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apcsel 2: 46-47)
“Összefoglalva tehát ezeket javasolom, testvéreim: amikor összejöttök, mindegyikőtök hozzon valamit. Az egyik énekeljen egy zsoltárt, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki, más valaki szolgáljon a nyelvek ajándékával, a másik magyarázza meg — de mindenkinek az legyen a célja, hogy szellemileg erősítse és építse a gyülekezetet!” (1Kor 14:26)

“Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11:29)

“Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” (Kol 4:6)

“Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.” (1Thess 2:7)

“Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás életeteket.” (1Pt 3:15-16)

“Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil 2:3)

“Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4:29)

“A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok” (Róma 14:1)

“Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5)

“Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.” (Róma 15:7)

“Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.” (Zsid 10:24)

“Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20Így bár sok tagja van, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Kor 12:12-27)

“Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol 3:16)

“Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” (Péld 27:17)

“Ezentúl tehát ne ítéljük el egymást, hanem inkább arra törekedjetek, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy botránkozást” (Róma 14:13)

“Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!” (Mt 18:15-17)

“Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6:7)

“Testvéreim! Lehet, hogy közületek valaki valami rosszat tesz. Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek!” (Galata 6:1)

“A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; 2Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; 3Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.” (1 Pt 5:1-3)

“Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.” (Zsid 13:17)

“Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.” (2Kor 9:6-7)