Át fogunk jutni

Át fogunk jutni

Mk. 4. 35-41.

Mrk 4:35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: “Menjünk át a túlsó partra.”
Mrk 4:36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.
Mrk 4:37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.
Mrk 4:38 Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: “Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”
Mrk 4:39 Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: “Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.
Mrk 4:40 Akkor ezt mondta nekik: “Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?”
Mrk 4:41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: “Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”

Megosztás

Ajánlott bejegyzések