Pedig mi abban reménykedtünk … (Húsvét)

Pedig mi abban reménykedtünk ... (Húsvét)

Lukács 24: 13-35.

Lk 24:13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,
Lk 24:14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
Lk 24:15 Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.
Lk 24:16 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.
Lk 24:17 Ő pedig így szólt hozzájuk: “Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak.
Lk 24:18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: “Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?”
Lk 24:19 “Mi történt?” – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: “Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt;
Lk 24:20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.
Lk 24:21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
Lk 24:22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál,
Lk 24:23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él.
Lk 24:24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.”
Lk 24:25 Akkor ő így szólt hozzájuk: “Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!
Lk 24:26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?”
Lk 24:27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
Lk 24:28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
Lk 24:29 De azok unszolták és kérték: “Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon.
Lk 24:30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
Lk 24:31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.
Lk 24:32 Ekkor így szóltak egymásnak: “Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?”
Lk 24:33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
Lk 24:34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
Lk 24:35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

Megosztás

Ajánlott bejegyzések