Rólunk

Isten nem vallásokban gondolkodik. Jézus sem vallást alapított – egymást és Istent szerető embereket hagyott maga mögött, akik egyre több kis közösséget alkottak, és családoknál, otthonokban jöttek össze, hogy megosszák egymással, miként élik meg a hitüket. Mi is hiszünk abban, hogy egy helyes vérkeringésű gyülekezet kis (házi) csoportokból áll, ahol tudnak egymásról az emberek, odafigyelnek egymásra; megosztják aktuális problémáikat és hitüket.

Gyülekezetbe nem azért járunk, mert ez az egyetlen helyes út, mert így szól a hagyomány – ez egyszerűen közösség (méghozzá az egész világot átszövő közösség = testvériség), ahol megélhetjük az együvé tartozás csodálatos érzését, a tudatot, hogy közös a Teremtőnk, Atyánk és Istenünk, azaz ugyanaz a vér folyik bennünk; mind egymásra vagyunk utalva, függünk egymástól, és életünk kihat a másik életére.

Nem állítjuk, hogy nálunk van minden igazság, de azt igen, hogy keressük az igazságot. Nem akarjuk megmondani a tutit (törvénykezés), de tanulni szeretnénk, s amit már megtapasztaltunk, azzal egymást segíteni. Szükségünk van egymásra, hiszen mindnyájan tele vagyunk hibákkal, örömmel és bánattal, győzelemmel és botladozással, nehézséggel és erővel. Istenre és egymásra vagyunk utalva – éppen úgy, mint bárki más -, s hidd el, ettől még nagyon is normálisak vagyunk.

Hisszük, hogy nem nekünk kell kitalálni a gyülekezetet, mert nem a miénk. A gyülekezet Krisztusé, Ő az, aki építi. Nekünk ez a dolgunk: legyünk tanítványok (követők), hívjunk el embereket követőnek, szeressük egymást, és tanuljunk együtt arról, amit Jézus mondott, és ahogyan élt, valamint merítsük be azokat Krisztus nevére, ha ezt kérik tőlünk.