Szent, szent, szent

Szent, szent, szent

Ézsaiás 6: 1-7.

Ézs 6:1 Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot.
Ézs 6:2 Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült.
Ézs 6:3 Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!
Ézs 6:4 A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.
Ézs 6:5 Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!
Ézs 6:6 És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.
Ézs 6:7 Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.

Megosztás

Ajánlott bejegyzések