Mi lesz a többiekkel?

„Muszlim vagyok, de szerintem Jézus inna velem egyet. Jó fej lenne. Szóba állna velem.” – Myke Tyson

Ha a világ teljes lakosságát leképezzük egy 100 fős településsel, akkor ebben a globális faluban úgy 30 keresztény lakik. 20 ember egyetlen vallási irányzatnak sem tagja, míg a fennmaradó 50 más vallású – muszlim, buddhista, zsidó, hindu, rasztafári, dzsaina, sátánista és a többi. A keresztény ember tehát nem kevesebbet állít, mint hogy a világ rajta kívül eső 70 százaléka súlyos tévedésben él. Merész kijelentés.

0000d699-2

Mit gondoljunk tehát a más vallású emberekről, köztük az új világvallás, az ateizmus képviselőiről?

Vannak, akik azt mondják, minden vallás egyenlő. A közkeletű felfogás szerint alapjában véve minden vallás az emberi léten túlmutató szentséget keresi, miközben arra tanít minket, hogyan élhetünk jól és erkölcsösen. Ezzel az a gond, hogy bár a vallások sok mindenben hasonlítanak, még több mindenben különböznek egymástól. Amíg a keresztények szerint Jézus a testet öltött Isten, aki emberi alakban járt a földön, addig más vallások a nagy tanítót, szent embert, esetleg a prófétát tisztelik benne. Ez alól maguk a zsidók sem kivételek, miközben Jézus vagy Messiás, vagy sem. Mindkettő egyszerre nem lehet igaz.

A buddhisták nem hisznek egyetlen világot teremtő istenben, a létezést ok-okozati kapcsolatként látják, miközben a hinduizmus istenei kitesznek egy egész panteont, és az egyén szabadon válogathat közülük. Az iszlám ugyanúgy egyistenhit, mint a kereszténység, még a menny és pokol fogalmát is ismeri, a hívőt azonban a cselekedetei minősítik, ami kizárja a megváltást. Látható, hogy a hitrendszerek alapjaikban térnek el egymástól, tehát mind nem lehetnek igazak.

A másik véglet, hogy a keresztényeken kívül mindenki téved. Jézus megmondta, hogy az Atyához csakis Őrajta keresztül lehet eljutni, aki tehát alternatív útvonalat keres, az automatikusan elkárhozik. Ez az elmélet nem kevesebbet állít, mint hogy sok milliárd embernek kell a pokol tüzén égnie, csak mert nem hallott Jézusról vagy olyan helyre született, ahol nem sok esélye volt Őt választania. Sok országban halálbüntetés jár annak, aki kereszténynek vallja magát, és hát valljuk be: aki Jemenbe vagy egy másik fundamentalista arab országba születik, az jó eséllyel muszlim lesz, méghozzá úgy, hogy ebben igazából nem is ő dönt. Isten merő szeszélyből hátrányba hoz úgy ötmilliárd embert, alaposan megnehezítve számukra, hogy megtalálják Őt? Nem valószínű.

Ha hiszünk a szerető Istenben, akkor abban hiszünk, hogy nekünk is szeretettel és elfogadással kell viszonyulnunk másokhoz. Oké, tudjuk az igazat, de ez még nem jelenti, hogy pálcát kell törnünk azok felett, akik másként gondolkodnak. A Biblia utal rá, hogy az ítéletkor kedvező elbírálásra számíthatnak a természeti népek, amelyek sosem hallottak Jézusról. Miért nem bízhatnánk abban, hogy Isten kegyesen tekint le azokra, akik születésük okán szinte automatikusan más vallásba kerültek? Természetesen a mi dolgunk, hogy minden élő embernek hirdessük az örömhírt és éljünk a szelíd meggyőzés eszközével – ki beszélne az igaz Istenről, ha nem mi? -, de nem a mi dolgunk megítélni azokat, akik más valláshoz tartoznak. Az ítélet, végső soron, mindig Isten dolga. Nekünk elég annyit tudni, hogy Ő érti a dolgát.

Ha Isten nem személyválogató, hanem minden nép kedves előtte, aki féli őt és igazságot cselekszik, nekünk is tiszteletben kell tartanunk mások vallását.

„Megértettem az összes világvallás igazságát: az emberben (a minden emberben) ott lakozó gonoszság ellen küzdenek. Lehetetlen a maga teljességében kiűzni a világból a gonoszságot, de lehetséges korlátozni minden egyes emberben.” – Alekszander Szolzsenyicin