Hiteles-e a Biblia?

Hiteles-e a Biblia?

Old Book. Selective focus

Ha már felismertük, hogy csak Isten adhat igazi megoldást az életünkre, hiszen Ő az Alkotó, a gyártó, akkor joggal várnánk el a használati útmutatót is a termék mellé. Ha nem beszél mindenkivel, ha nem embereken keresztül szóbeszéd útján juttatja el hozzánk az információt, akkor kell, hogy legyen egy rögzített forma, amit senki nem tud meghamisítani. Ha Ő valóban Isten, akkor meg tudja tenni.

A vallások mondanak valamit Istenről, Isten pedig mondhat valamit magáról. Ha a kettő nem azonos, akkor választani kell. A kérdés, hogy Isten törődik-e a teremtményével annyira, hogy hajlandó neki üzenni vagy találkozni vele. Ha nem, akkor az élet reménytelen, sorsunk tőlünk teljesen független. Ha igen – és ennek van egyedül értelme -, akkor viszont az üzenetnek világosnak kell lennie.

Milyen üzenetek léteznek? Korán, Biblia, Védák könyve, ezoterikus tanok, szekták. Mit mondanak, milyen Isten?  A válaszok sajnos különbözőek, de csak egy lehet az Igazság. Most csak a Bibliával foglalkozunk. Nézzük meg, hiteles írás-e.

A próféciák

A Bibliát több mint 40 szerző írta 1600 év alatt, és bár ekkora az időtartomány, mégis összefüggő a története.

6400 próféciát tartalmaz, ezek közül 300 messiási prófécia, melyek többek között 70 eseményről konkrétan számolnak be. A kérdés az, ki tölti be ezt a 300 próféciát? Ha egy levelet megcímzünk, két adatot használunk (név, cím), és bárhová odaér a Földön. Jézus Krisztusról 300 adat volt minimum 400 évvel születése előtt.

A jövendölésekről megállapíthatók, hogy már beteljesedtek-e vagy nem. A 6400 közül a többség már megtörtént. Vannak megdöbbentően pontos próféciák, mint pl. Tírusz város ostroma vagy Izrael szétszóratása és összegyűjtése. Tudni kell, hogy minden próféta ellenőrizhetősége megtörtént az adott korban. Két féle jóslatuk volt: rövidtávú és hosszútávú. Ha a rövidtávú jóslat hamisnak bizonyult, a próféta karrierje véget ért: megölték. Ha viszont a rövidtávú beteljesedett, a hosszútávút is komolyan vették.

Ókori művek hitelessége

Nézzünk meg néhány adatot különböző művekről. A közös tulajdonságaik, hogy mindegyik történelmileg elfogadott és fontos írások. A hitelesség mérése a megtalált másolatok száma, valamint az első megtalált példány és a keletkezés közt eltelt idő vizsgálata alapján történik.

Keletkezés Másolatok száma A legkorábbi fennmaradt példányig eltelt idő (év)
Julius Caesar: Gall háborúk története Kr. e. 58-60 10 900
Livius: Római történet Kr. e. 59 20 400
Thuküdidész és Hérodotosz történeti munkái Kr. e. 460-400 8 1300
Tacitus írásai Kr. u. 100 1 800-1000
Arisztotelész írásai Kr. e. 384-322 5 1400
Platón írásai Kr. e. 427-347 7 1200
Újszövetségi írások Kr. u. 40-100
  1. 25.000
40-50

Ezen kívül Kr. u. kb. 100 és 250 között keletkezett iratokból; a korai egyházatyák idézeteiből össze lehet állítani a teljes Újszövetséget (kb.86.000 idézet).

 

Bibliai régészet

A Biblia történelmi személyekre, eseményekre hivatkozik. Az ásatásoknak köszönhetően megbizonyosodhatunk az említett személyek múltbéli létezéséről. Érdekesség, amikor a Biblia említ egy úgymond mellékszereplőt, aki nem vonulhatott be a történelemkönyvekbe jelentéktelensége végett, több ezer évvel később viszont ugyanabban a környezetben kiásott leleten megtalálják a nevével, történetével, hiszen az adott időszakban mégiscsak fontos volt.

Több egymásnak ellentmondó hadi tudósítást találtak egyazon eseményről: egyik fél is, másik fél is a saját hősisségét hangsúlyozta ki, de maga a történelmi esemény bizonyítást nyert.

Jézus Krisztus, mint egyházalapító

shutterstock_707899 smallA nagy egyházalapítók, Konfúciusz, Mohamed, Buddha meghaltak – egyedül Jézus sírja üres. Ezek az emberek keresték az igazságot – Jézus magáról állította, hogy Ő az igazság. Tanokat követtek – Krisztust magát kell követni: Ő maga a vallás.  Jézus valójában nem egyházat alapított, hanem az embereknek segített, útmutatást adott, tanított, majd elküldte őket, hogy vigyék a szabadulás örömhírét mindenkinek. Az hogy valójában mivé válik egy egyház, az már emberi tevékenység, ezért tehát kizárólag embereket lehet kérdőre vonni. Vannak tiszta, jó akaratú egyházak, vannak jóakaratú, ám eltévedt egyházak; és vannak rossz szándékú és szándékosan félrevezető egyházak. És még ki tudja milyenek…

Egyedül Jézus mutatta be Istent szerető, boldog Istennek, aki jókedvében alkotott. Mohamed kegyetlennek mondta, Buddha nem hitt Istenben. Szerinte meg kell szabadulni minden vágyunktól, hogy szabadok lehessünk. Azonban azzal nem számolt, hogy a vágyaktól való szabadulás vágya megbuktatja a rendszert.

Isten vagy bolond?

Jézus Istennek vallotta magát. Vagy hazudott, vagy bolond volt, és össze-vissza beszélt, vagy valóban Isten volt. Ha bolond volt, akkor mi a magyarázat, hogy az egész nyugati civilizáció az Ő tanításából nőtt ki, és még hitetlen szakemberek is csodálják szavait? Ha pedig hazudott, mi haszna volt belőle, hiszen megölték tanításai miatt?

Micsoda erő! – A tanúk

Jézusért kortársai és az utána jövő nemzedékek közül rengetegen haltak meg – ahogyan ma is Kínában, Indiában, Nigériában, Irakban és Egyiptomban.  Miért éri ez meg? Akik ezeken a területeken élnek szenvedés, megalázás, kiközösítés és halál vár rájuk. Jézus 12 tanítványára is halál várt.

A korabeli iratok említenek több mint 500 tanút, Jézus feltámadásának tanúit; őket meg lehet kérdezni, meg a leszármazottait, hogy valóban hogyan történtek a Megváltóval a dolgok. Ezek az iratok közkézen forogtak, másolták őket (ezért van 25000 meglelt példány), és felolvasták őket. Ha kiderült volna, hogy az egész egy megszépített mese, senki nem adta volna hamisságért az életét. De az ellenkezőjéről győződtek meg a kortársak tömegei.

Jézus ellenségei is tanúskodnak Róla: hogyan és mikor halt meg. A jeruzsálemi Talmud-ban (70-200) így írnak:

Jézus „Izráelben lázadó volt”, „varázshatalommal” rendelkezett, kigúnyolta a „bölcsek” szavait, a népet „félrevezette” kijelentvén, hogy nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem azért, hogy ahhoz „hozzáadjon”. Elmondják, hogy „húsvét estéjén végezték ki eretnekség és a nép félrevezetése miatt”. Tanítványai (akik közül ötöt meg is neveznek) az ő nevében betegeket gyógyítottak.

Ezen kívül beszámol még Jézusról Tacitus, római történész (“Krónikák” és a “Történetek” – Kr. u. 115); Suetonius, római történész; Thallus nevű történész (kb. Kr.u..52); Plinius, egy római kormánytisztviselő; Talmud (Kr.u.70-200.); Lucian, görög drámaíró (Kr.u. II. szd.); Eusebius; Josephus Flavius, legismertebb zsidó történetíró; Mara Bar-Serapion; Tertullian és Justin. Ha nem akarunk hinni az Újszövetségnek, hihetünk nekik.

A kereszténység vége – majdnem

Jézus keresztre feszítése után tanítványai csalódtak, a mester, akitől addig mindent vártak – főleg hogy királyként megszabadítsa népét -, egyszer csak meghalt. Mindenki tudta a városban, meghalt a Mester. Vége volt mindennek. Szétszéledtek, visszamenekültek korábbi foglalkozásaikhoz, az volt egyedül biztos pont az életükben. Három napig teljes elkeseredésben lézengtek. Semmi más értelme nem volt leírni ezt a kudarcot, minthogy valóban ez így volt.  Három napra megszűnt tehát a kereszténység. Aztán valami történt. Olyan valami, ami újjáélesztette, sőt onnantól kezdődött igazán, ettől kezdve lett egyre erősebb a hívők közössége. Újra mozgolódás támadt Jeruzsálem utcáin. Megelevenedett a lebénított, megcsonkított mozgalom. Visszatért az értelmi szerző, újra igazzá vált, amiről már kezdték azt hinni, hogy ámítás volt. Feltámadt a Mester. Újra értelmet nyert életük. Mi más tehette volna akkora erővé a kereszténységet, hogy a nagy Római Birodalom 300 év irtózatos üldözés után azt mondja: nem tudom őket legyőzni, inkább az élükre állok?

Megosztás

Ajánlott bejegyzések