Isten miért nem jelenik meg
Mi végre ez az egész? – kérdezhetnénk. Miért kell kutatnunk, ahhoz, hogy megértsük Istent? Miért nem egyértelmű minden? Miért szórakozik velünk Isten? Elmondhatná világosan, mit akar, akkor mindenki tudná a dolgát, mennyivel jobb lenne a világ! És egyáltalán, miért vesződik az emberekkel? Miért nem ő intézi a történéseket egyedül, megvan hozzá a hatalma, nem?
Aki már beleolvasott a Bibliába, annak szembetűnhet: Isten soha nem korlátozta az egyén szabadságát, ugyanakkor mindig elmondta, hogy ha nem mellette dönt; vállalnia kell saját tettei következményét. Akkor is, ha mellette dönt! Ez olykor rendkívül kegyetlenül hangzik, de mivel mindenki önszántából dönt, ezért tudnia kell, mit vállal. Isten úgy döntött, nem robotokat teremt, hanem embereket. Ez szabadsággal jár! Ha saját jellemmel, egyéniséggel megalkotott lények vagyunk, muszáj hinnünk, hogy az ebből következő felelősség Isten bizalmát jelenti az irányunkba – szabadok vagyunk önmagunk lenni. Akiben pedig van bizalmunk, azt tiszteljük, szeretjük, és fontosnak tarjuk. Tiszteljük a szabadságát is.
Ellentmondás, ha azt mondjuk, a Teremtő kockázatot vállalt a szabadságunkkal? Mert a szabadságunk lényege éppen az, hogy nem egy isteni önkényuralmi rendszerbe lettünk teremtve, tehát nem lehetünk leuralva egy nálunk hatalmasabb erő által, tehát akár dönthetünk ellene is.
Ha Isten mindenkinek személyesen megjelenne, nem befolyásolna-e minket annyira, hogy ne dönthessünk ellene? Képzeljünk csak el egy mindent meghaladó erőt és értelmet, amely áthatna bennünket, és utána pedig fellázadnánk ellene, gondolván, hogy majd mi inkább a saját elgondolásunkat követjük.
S még ha látnánk is Istent, nem találhatnánk rá valami jó tudományos magyarázatot? Teljes nyugalommal beazonosítanánk valaminek, amit ismerünk, ami biztonságos hit nélkül is? Mindent meg lehet magyarázni, főleg magunk megnyugtatására képesek vagyunk erre.
Isten hitet vár tőlünk, a hit lényege pedig éppen az, hogy a tudáshoz nem kell látnunk, „csak” hinnünk, éreznünk. Isten hatása, műve pedig akkor is megjelenik a világban, ha Őt magát nem látjuk, ahogy ez természeti jelenségeknél is működik.
A Biblia szerint Isten megjelent egyszer a Földön. Eljött, mégsem uralkodott. Sőt! Úgy intézte a dolgokat, hogy élete mindenben hasonlítson a miénkhez. Még a halálban is. Harminc éves koráig nem kezdte el a munkáját végezni; addig erre készült – nem elvonultan, hanem hétköznapian: dolgozott, szüleihez alkalmazkodott, tanult. Meg kellett küzdenie a hitéért, meg kellett küzdenie, hogy végig tudja csinálni a küldetését. Miért tette?
Egyrészt biztosított minket arról, hogy ismeri életkörülményeinket, nem érzéketlen az emberi élettel szemben, nem csupán kívülről szemléli és kritizál, mielőtt elénk tolná elvárásait.
Másrészt tanított arra, hogyan érdemes élni, és ezt a tudást miként tudjuk továbbadni embertársainknak.
Egy apa amikor át akarja adni fiának az üzlete irányítását, mit vár el tőle elsősorban? Azt hogy hajbókolva, ellenvetés nélkül engedelmesen tegye azt, amit mond? Vajon működhet-e ez hosszútávon? Amikor mi igent mondunk Istennek, akkor valami ilyesmit mondunk: Hé Öreg! Tetszik, amit csinálsz! Egyetértek, és látom, hogy működik. Én is ezt akarom csinálni. És felnézek Rád, amiért így csinálod.
És mikor boldogabb egy szülő; ha félelemből engedelmeskednek neki, vagy amikor egyetértve boldogan teszik meg kérését?
Összegzés: Ha Isten nem jelenik meg időnként a híradóban, hogy helyünkre vágjon minket, akkor azt azért teszi, hogy ne befolyásoljon minket annyira, hogy ne tudjunk akár ellene is dönteni. De adott sok más esélyt, hogyan lehet Őt ismerni, ezzel együtt a tervét is. Lehet a jeleit kutatni, lehet Rá következtetni, meg lehet Őt szólítani, ily módon ellenőrizhető is.
Ajánlott bejegyzések
A kereszténység elveszi az önazonosságunkat?
január 12, 2015
A Biblia zsidó öndicsőítés?
január 12, 2015
Hiteles-e a Biblia?
január 12, 2015