Karácsony

Lukács 2: 1-20.

1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.

2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.

3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.

4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,

7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: “Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

14 “Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: “Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”

16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.

17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,

18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.

19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.

20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.