Ismeretlen Biblia

Ismeretlen Biblia

Az alábbi írás egy olyan sorozat első része, mely a hagyományostól kicsit eltérő nézőpontból tekint a Bibliára. Senkit nem kívánok megbotránkoztatni vele, de bárhogy igyekszem, nem találok semmi rosszat a gondolkodó hitben, vagy abban, ha megkérdőjelezünk néhány kőbe vésett igazságot. Őszintén hiszem – s remélem, ezzel nem vagyok egyedül –, hogy Isten megismerése végtelen kaland és végtelen tér.

Kalandra fel!

Isten sokféleképpen szólhat hozzánk: az érzéseinken, a gondolatainkon, a tapasztalatainkon, és igen, a Biblián keresztül. A Biblia nem kizárólagos forrása Isten igazságainak, de egy ezek közül. Nem önmagában üdvözítő út, de fontos tájékozódási pont az Istennel való együttjárásban.

Ráadásul, ilyen vagy olyan formában, de már vagy 2500 éve velünk van, ami minden emberi számítás szerint hosszú idő. Ezalatt bámulatos karriert futott be: a Földközi-tenger keleti partvidékén élő különc héberek ősi történeteiből és költeményeiből mára egységes Szentírás lett, amit részben vagy egészében 2426 nyelvre fordítottak le, hogy a teljes emberiség 95 százaléka élvezhesse. A 125 ázsiai és 600-nál is több afrikai nyelv mellett készült például legkevesebb 15 amerikai indián fordítás is – az első 1663-ban, annak a massachusettsi törzsnek a nyelvén, melyet a puritán gyarmatosítók ezután gyorsan ki is irtottak.

john_brown_painting-540x315

Becslések szerint 5-6 milliárd Biblia forog közkézen (összehasonlításként: a nagy vetélytárs Koránból eddig összesen nagyjából 800 milliót nyomtak, vagyis megközelítőleg ennyi, mint a Mao elnök magvas bölcsességeit tartalmazó „Vörös Könyvből”). Ebből a gigászi, csaknem 800 000 szót tartalmazó műből csak Amerikában 100 millió példányt adnak el évente (425-650 millió dollár értékben!), miközben a Gedeon Társaság minden másodpercben elajándékoz egyet. Részeiben vagy egészében csak angol nyelven 3000-nél is több fordítás érhető el.

Mark Twain a maga egyszerűségében így határozta meg a „klasszikus” fogalmát, és tűnjék bármily cinikusnak, nem lőtt nagyon mellé. Dacára annak, hogy világszerte milliók rendelkeznek Bibliával, sokak saját állításuk szerint napi szinten olvassák, és még többen – szintén saját állításuk szerint – ez alapján is élnek, meglepő tények kerülnek napvilágra. Például egy újabb kutatás szerint tízből kilenc amerikainak van Bibliája, de csak kevesebb mint felük olvasott bele valaha. Miért? Mert nehéz megérteni. Mert ellentmondásos. Mert unalmas.

640-01348414Ennek ellenére a Bibliát napi szinten idézzük. Áthatja nyelvünket és törvényeinket. Sokak számára ez a valaha volt legnagyobb történet, a könyvek könyve – ihlet és gyógyulás forrása, szellemi útmutató, erkölcsi kódex. Egyetlen más könyv sem befolyásolta ennyire az emberi történelmet.

Ezek után meglepő, hogy a Biblia valójában fehér folt a legtöbb ember számára. A gyerekek ma már nem járnak templomba vagy vasárnapi iskolába, ahogy elmaradoztak a szüleik is, és még azt sem lehet mondani, hogy a tudatlanság megreked a templomok falain kívül. A londoni Sunday Times egy 1997-es felmérése szerint 220 anglikán lelkészből mindössze 34 tudta felmondani a tízparancsolatot. Az „ölésre” és a “házasságtörésre” még mindnyájan emlékeztek, utána azonban kezdtek összekuszálódni a dolgok.

Slavery-OrdainedS ha még valaki azt is hiszi, hogy ismeri a Bibliát, az általa megtanult tényekről könnyen kiderülhet, hogy féligazságok, téves információk vagy régi beidegződések. A zsidók és keresztények fejét évszázadokon át az Írás kilúgozott változatával tömték, kényelmesen elhagyva a kínos, zavaros vagy éppen pikáns részleteket. S ha még valaki történetesen ismerte is a Bibliát, nem feltétlenül értette. Jó példa az amerikai polgárháború, melyben a rabszolgaság hívei és ellenségei egyaránt a Bibliával bizonyították igazukat – a rabszolgatartók az ószövetségi törvényeket idézték, melyek részletesen szabályozzák a rabszolgák kötelességeit, míg az abolicionisták Jézus parancsolatát vették elő, miszerint senki ne tegyen olyat másokkal, amit ő se szeretne magának. Hogyan adhatott a Biblia igazat mindkettőjüknek?

A fentiekből is látható, hogy a Biblia bizony az életünk része – hívőké és nem hívőké egyformán -, a keresztények számára pedig még ennél is több: útmutatás és megnyugvás, megismerés és lehetőség az Istennel való találkozásra.

Akkor hol a bibi?

A legtöbb keresztény azt tanulja, hogy a Biblia maga a felhőből letöltött igazság és Isten törvénykönyve, mennyei útikalauz és használati utasítás – amint eltérünk tőle, a fejünkre vonjuk Isten haragját.

Ha pedig bárki egyetlen állítását megkérdőjelezi, hívőként kötelességünknek érezzük „megvédeni a Bibliát” az Isten elleni támadástól.

Legalábbis amíg el nem olvassuk. Mert akkor számunkra is kiderül, hogy a Biblia minden, csak nem szó szerint értendő törvénygyűjtemény, s hogy ez a szemlélet nem a Bibliából ered, hanem abból az igyekezetből, hogy megvédjük és ezáltal beszabályozzuk azok hitét, akik olvassák.

A Biblia maga sem viselkedik úgy, mint egy szabálykönyv. Felemelő és Istentől ihletett, máskülönben nem lenne ott minden polcon, mégis sokkal több kérdést vet fel, mint ahány választ ad.

Elég fellapozni a Biblia első két könyvét, hogy olyan történetekbe ütközzünk, amelyeket nehéz lenne névértéken elfogadni.

Az első emberpár, Ádám és Éva a Paradicsomban lakik, nem is egy, de mindjárt két varázslatos fa társaságában, míg a közelükben mindenféle beszélő kígyók ólálkodnak. Néha Isten is beugrik, hogy eltársalogjon velük. Nem sokkal később annyi eső esik, hogy föld nem marad szárazon, sokkal később viszont kettéválik a tenger, hogy a héber rabszolgák átgyalogolhassanak rajta. Közben néha tűzeső is hullik.

splitting_the_red_sea smallA jó keresztények betéve ismerik ezeket a történeteket, ahogy azt is tudják, hogy illik komolyan venniük őket. Pedig ha nem a Bibliában olvasnák, hanem valamelyik ősi civilizáció szövegemlékeiben, szemernyi kétségük sem lenne afelől, hogy szájhagyomány útján fennmaradt mítoszok, nem pedig tárgyhű történelmi leírások.

Csak hát mindez a Bibliában, a Szentírásban szerepel, amiről azt tanuljuk, hogy Isten megfellebbezhetetlen Igéje, mely minden körülmények között igaz és tévedhetetlen. Egyszerűen nincs helye a kételyeinknek.

Vagy vegyük a szabálykönyv-szemlélet másik átkát: azt a rengeteg törvényt, amit a zsidók Istentől kaptak (Mózes közvetítésével). Ezek alkotják a keresztény Biblia háromnegyedét kitevő Ószövetség gerincét és szívét-lelkét.

Csakhogy a keresztények szemében ezek a törvények olyan távol állnak a világ valóságától, hogy sosem tudjuk, komolyan vegyük-e őket vagy nekifutásból ugorjuk át ezeket a részeket.

abraham-and-isaac-on-mount-moriahIsten megbékítésére rendszeresen állatokat kell áldozni, méghozzá szigorú szabályok szerint, melyek meghatározzák mikor és miféle jószágot fektessünk a kés alá, ha nem akarjuk magunkra haragítani az Urat. Más törvények szimplán furák. Ha bárki penésszel vagy testnedvekkel kerül kapcsolatba, disznó, delfin vagy rák húsát fogyasztja, tisztátalanná válik, s mint ilyen, méltatlan Isten és a többi zsidó társaságára. A vakok, púposok, törpék és heresérültek (mert ilyenek is vannak) nem lehetnek papok. Szigorúan véve a fogyatékkal élők egyenlő bánásmódját szavatoló törvények sem biblikusak.

Megvan az oka, hogy a tanításokon és Biblia-órákon nem sokat időzünk ezeknél a passzusoknál. Nehéz eldönteni, mihez kezdjünk velük, és nem kecsegtet sok jóval, ha rászánjuk az erőfeszítést.

angry-godA Biblia más részeit egyenesen rossz olvasni – s még rosszabb megvédeni Isten Igéjéként hitetlen, ám annál jobb érzésű barátaink előtt. Isten rengeteg vérontásra ad parancsot, ha nem éppen Ő maga sújt le, és nagyon úgy tűnik, mintha minden apróságon képes lenne felfortyanni. Csak a Biblia hatodik fejezetéig kell várni, hogy elpusztítsa a komplett emberiséget, leszámítva az Őt félő Noét, s bár megfogadja, hogy többé nem tesz ilyet, később azért még vízbe fojtja a zsidó rabszolgákat üldöző teljes egyiptomi hadrendet. Az ily módon megmenekülő zsidók is csak azzal feltétellel vonulhatnak be az Ígéret Földjére, ha városról városra járva lemészárolják annak minden lakóját: férfiakat és nőket, gyerekeket és jószágokat. Más szövegkörnyezetben az ilyesmit nevezzük népirtásnak. Izráel későbbi története is bővelkedik a vérontásban: menetrendszerűen követik egymást a háborúk, amelyek nem csupán szükséges rosszak, de Istent dicsőítik, ha pedig tényleg felbőszül, az Úr a saját népét se kíméli.

Mindez része a Bibliának, amiről a keresztényeknek gyakran azt tanítják, hogy egyenértékű azzal, mintha Isten szólna hozzájuk.

Mihez kezdjünk egy ilyen Bibliával?

Mihez kezdjünk egy ilyen Istennel?

Következik: A hiba az ön készülékében van

Források:
Peter Enns: The Bible Tells Me So, Harper One
The Oxford Bible Commentary, Oxford University Press, 2007
Catholicism Answer Book, SourceBooks, 2007
Dr. Joel M. Hoffman: The Bible’s Cutting Room Floor, Thomas Dunne Books

Megosztás

Ajánlott bejegyzések