‘Jóvanazúgy!’

 

 

1 Sámuel 15: 1-22.

1Sám 15:1 Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy népének, Izráelnek a királyává kenjelek. Most azért hallgass az Úr beszédére.
1Sám 15:2 Ezt mondja a Seregek Ura: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból.
1Sám 15:3 Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!
1Sám 15:4 Ekkor mozgósította Saul a hadinépet, és megszemlélte Teláimban: kétszázezer gyalogost és tízezer embert Júdából.
1Sám 15:5 Amikor Amálék városáig hatolt Saul, lesbe állt a folyó völgyében.
1Sám 15:6 De a kénieknek ezt üzente Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálékiak közül, hogy titeket is ki ne irtsalak velük együtt, mert ti szeretettel bántatok Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptomból. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiak közül.
1Sám 15:7 Saul pedig vágta Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van.
1Sám 15:8 Agágot, Amálék királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki.
1Sám 15:9 Saul és népe azonban megkímélte Agágot, meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket, meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot semmisítették meg.
1Sám 15:10 Akkor így szólította meg Sámuelt az Úr:
1Sám 15:11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az Úr előtt.
1Sám 15:12 Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Karmelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.