A kereszténységen belül a legtöbb felekezet úgy jött létre, hogy a meglévő egyház keretei közül kiszakadtak azok, akik megújulásra, reformokra vágytak. Felülvizsgálatra, újragondolásra gyakran szükség van, és szükség is lesz, mert ami hosszú ideig működik, abból kialakul a hagyomány, a hagyomány pedig idővel berozsdásodik, dogmává keményedik. A baptizmus kialakulása is azzal az igénnyel történt, hogy a hívek javítsanak a félreismert vagy rossz szokássá vált eszméken. Mi azért nevezzük magunkat baptistának, mert egyetértünk az alapokhoz való visszatéréssel (ami a XXVII. században, a kor vallási dogmái között is szükségessé vált).

Természetesen nemcsak nekünk lehet igazunk (lásd fent), így baptista mivoltunkat sem a kizárólagosság határozza meg. Elég legyen annyi, hogy így alakult. Lehetnénk akár reformátusok vagy egyéb evangéliumi keresztények is, a lényeg ugyanaz: a Biblia és Isten szellemiségének hű értelmezése, a jelenkor nem éppen keresztényi feltételei között. A baptizmus melletti kiállásunk ezért inkább szól a hűségről, mint valamiféle gőgös ragaszkodásról.