A farizeus és a vámszedő

 

Lukács 18: 9-14.

Lk 18:9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta:
Lk 18:10 “Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.
Lk 18:11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.
Lk 18:12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.
Lk 18:13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Lk 18:14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”