Amiről csak beszélünk

Chuck Lawless tizenhét éve foglalkozik gyülekezeti tanácsadással, de még egyszer sem hallotta, hogy egy gyülekezet vezetője azt mondta volna: „A mi gyülekezetünk igazából nem akar megfelelni a nagy missziós parancsnak.” Ez az, amiről a legtöbben sokat beszélnek, de csak ritkán cselekszik meg. Lawless az alábbi kilenc pontban foglalta össze, hogy szerinte miért illik rá ez a leírás oly sok gyülekezetre.

• Amikor a gyülekezet vezetői csak megszokásból beszélnek erről. A kérdést nyilván nem lehet megkerülni, hiszen a Biblia számos helyen hivatkozik rá (Máté 28,18-20,  Márk 16,15, Lukács 24, 45-47, János 20,21, Apostolok 1,8), sok vezető azonban csak merő megszokásból foglalkozik vele, nem azért, mert a szívügyének tekinti. Ha valaki ilyen szívvel hirdeti a parancsolatot, az aligha találja szíven a híveket.
  Maguk a pásztorok sem kötelezik el magukat a feladat mellett. Lawless nem győzi kihangsúlyozni: soha nem találkozott olyan eredményesen missziózó gyülekezettel, amelynek vezetője ne kötelezte volna el magát személyesen is e cél mellett. Ha a pásztornak nem vérzik a szíve a felebarátjaiért és a Krisztus nélkül élőkért, az általa vezetett gyülekezettől sem várható el ugyanez.
• A gyülekezetek úgy látják, ez a főállású pásztorok vagy misszionáriusok dolga. Sok gyülekezetben tapasztalható szakadás a „elhívottak” és „laikusok” között, amiben sokszor a vezetőknek is felelőssége van. Ha nem történik meg a tudatos tanítványozás és a feladatok, szolgálatok leosztása, azzal azt üzenjük a tagoknak, hogy a missziózás azok dolga, akiket „ezért fizetnek”.
• A gyülekezetek tagjai nem hiszik szívből, hogy a nem hívők elveszettek. Sok helyen érdemes megszondázni a híveket, mit gondolnak. Szerintük a jó emberek akkor is a mennybe jutnak, ha nincs élő kapcsolatuk Jézussal? Mi lesz a sorsa azoknak, akik úgy halnak meg, hogy nem hisznek Krisztusban? Kiderülhet, hogy a hívek hitbéli meggyőződése nem áll olyan biztos lábakon, mint hinnénk.
• Némelyik vezető beéri azzal, hogy csak részben engedelmeskedik a nagy missziós parancsnak. Isten azt várja tőlünk, hogy hirdessük az Igét, tegyük tanítványokká az embereket, tanítsuk őket Isten törvényeinek betartására és a Szent Szellemre való támaszkodásra. Egyes gyülekezetek hirdetik az evangéliumot, de nem tanítják a híveket. Máshol fontos a tanítványozás, de elsikkad a missziózás. Vannak, amelyek hatást gyakorolnak a közvetlen környezetükre, de nem törődnek tágabb pátriájukkal, mások globális kérdésekkel foglalkoznak, miközben hátat fordítanak a helyi közösségnek. Az ilyen gyülekezetek csak részben engedelmeskednek Isten parancsainak – a részleges engedelmesség pedig bizonyos értelemben engedetlenség.
• Sokszor elmondják, mit kell tenni, csak azt nem, hogyan. A legtöbb gyülekezet ebben vétkes. Felszólítja híveit, hogy ossza meg az örömhírt másokkal, de csak ritkán tanítja meg, hogyan tegye. Tanítványozásról beszélnek, mégis a hívektől várják el, hogy találják ki a módját. Ha nem képezzük ki az embereket az evangélium továbbadására, ne legyünk meglepve, ha a gyülekezetben csak a szavak szintjén jelenik meg a nagy missziós parancs.
• A gyülekezeti tagok nem ismerik a világot. A világ köröttünk van – benne a szomszédjainkkal, és a munkatársainkkal, a bolti eladókkal és a gyerekeink tanáraival -, mégsem úgy látjuk, mint pásztor nélküli juhokat. Halljuk a nagy parancsolatokat, mégsem ismerjük fel a lehetőségeket, hogy kövessük őket. Ha Isten szemével látjuk a köröttünk élőket, az a minimum, hogy imádkozunk a világért, amelyet megtestesítenek – miközben tenni próbálunk értük.
• A gyülekezeti tagok nem ismernek sikeres hittérítőket. Tudjuk, hogy a misszió fontos – végtére is, benne van a Bibliában -, a tagok azonban nem tudnak arcokat társítani ehhez.  Nem ismernek misszionáriusokat – még csak nem is hinnék, hogy ilyenek náluk is vannak. Emiatt nem sokszor tapasztalják meg Isten munkáját, legfeljebb hallanak vagy olvasnak róla. Ahol sikeresen működik a missziós munka, ott a vezetők erre is ügyelnek.
• A missziózás nem „cserebere”. A bárányok vándorlása a gyülekezetek között nem szükségszerűen jó vagy rossz, de semmiképp sem egyenlő azzal, mint amikor elérjük a nem hívőket, bemerítjük őket és megtanítjuk nekik, hogyan kövessék Jézus parancsolatait. Ha ezek nem történnek meg, akkor nagy valószínűséggel a mi gyülekezetünk is egy sok közül, ahol a misszió csak a szavak szintjén jelenik meg.